A partnerválasztásnál a verebek belső értékeket is számba vesznek, a leendő társ kiválasztásának kritériumai pedig egyénenként különböznek. Osztrák kutatók szerint a folyamatban jelentős szerepet játszik az immunrendszer genetikai háttere.

A huszadik század vége óta a kutatók egyre inkább azt az álláspontot képviselik, hogy az egyes nőstények más és más hímeket részesítenek előnyben. Azt gyanítják, hogy a megfelelő partner keresése során a fő hisztokompatibilitási komplex (Major Histocompatibility Complex, MHC) génjei befolyásolják a nőstény döntését.
Az MHC génjei kulcsszerepet játszanak az immunrendszerben. A sok MHC-alléllal rendelkező partnertől származó utódok valószínűsíthetően ellenállóbbak lesznek a betegségekkel szemben, ebből eredően pedig genetikailag rátermettebbek - vélekednek a kutatók.
Herbert Hoi, a Bécsi Állatorvostudományi Egyetem kutatója és csapatának munkája szolgáltatja az első kísérleti bizonyítékot arra, hogy a madarak párválasztását befolyásolják az MHC-gének. A kutatás eredményei a BMC Evolutionary Biology című szaklapban jelentek meg.
Hoi és kollégái a háziverebek párválasztását vizsgálták. A kísérletek során a tojóknak négy partnert ajánlottak fel, kontrollként egy tojót, valamint három hímet. A tojó kevés időt töltött a másik tojó közelében, tehát hímek iránti érdeklődése nem szociális, hanem egyértelműen szexuális jellegű volt.
A kevés MHC-alléllal rendelkező tojók olyan partnert választottak, amelynek sok ilyen allélja volt. Az elegendő MHC-allél tulajdonában lévő tojók ezzel szemben kevésbé válogattak ez alapján - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at).
Az eredmény arra enged következtetni, hogy a madarakban működik egy olyan rendszer, amely úgymond megszámolja az egyes hímek MHC-alléljait. mti