Éljünk már tudatosan!
2010. június 24.
A Nemzeti Megújuló energia Cselekvési Terv javaslatát az előző kormányzat a közelmúltban tette közzé, meglehetősen rövid véleményezési időintervallummal. Így az eredetileg júniusi leadási határidőig nem valósulhatott meg a tervezet érdemi vitája. A Kormány ezért az Európai Bizottsághoz fordult, hogy a Cselekvési Terv leadási határidejét 2010. szeptemberi időpontra módosíthassa.
Energiát, de milyet
A Kormány a zöld gazdaság fejlődését a bürokratikus akadályok lebontásával, egyszerűbb és gyorsabb eljárási rendszer kialakításával, a zöld közbeszerzés megvalósításával kívánja elősegíteni - ismertette a kormányprogram zöld iparra vonatkozó elemeit Bencsik János energiaügyi és otthonteremtési államtitkár, a konferencia házigazdája.
A megújuló energia részarányának a jelenlegi 6-ról 2020-ig minimum 13 százalékra történő emelésével, valamint a megfelelő technológiák kiválasztásával legalább 70 000 új munkahelyet teremthetünk – hangsúlyozta Olajos Péter helyettes államtitkár az alternatív energiák alkalmazásában rejlő gazdasági és foglalkoztatási lehetőségeket.
A helyettes államtitkár emellett egy a lakosság, a gazdaság szereplői és az önkormányzatok számára is vonzó és kiszámítható zöld politika kialakítására tett ígéretet.
Inkább élményt, mint ajándékot
Olyan korban élünk, amikor a boldogságot tárgyak beszerzésében tukmálja ránk a marketing. Pedig örömeink forrása sokkal inkább a tapasztalatok gyűjtésén áll: a Cornell Egyetem pszichológusainak kutatása alapján úgy tűnik, hogy a vásárlás nem boldoggá, hanem inkább csalódottá tesz.
A boldogság kulcsa az új tapasztalatok - pihenés, utazás, társadalmi vagy környezetvédelmi aktivitás - gyűjtésében áll - olvasható a Tudatos Vásárlón.
Jobban megéri tapasztalatot szerezni, mint tárgyat. A kutatók szerint boldogságunk egyik forrása, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal, például elszontyolodunk, ha kiderül, hogy a szomszéd plazmatévéje mennyivel nagyobb, mint a miénk. Ezzel szemben egy nyaralás, egy túra tapasztalatai sokkal kevésbé hasonlíthatók össze mások élményeivel.
Thomas Gilovich, az egyik szerző szerint tapasztalataink azért befolyásolják ilyen jelentősen boldogságunkat, mert ténylegesen birtokoljuk őket: beépülnek személyiségünkbe, formálják egyéniségünket, nem úgy, mint a tárgyak, amelyek értéke gyorsan csökken.
Velük ellentétben tapasztalataink emlékekké alakulnak, s közülük még a "rosszakat" is értékelhetjük pozitívumként valamikor a jövőben. Mondjuk, ha elmegyünk kirándulni, és leszakad az ég, lehet, hogy ezt az adott pillanatban nem egy örömteli helyzetnek éljük meg. Viszont kihívásnak tekinthetjük, és ahogy telik az idő, egyre inkább arra fogunk emlékezni, milyen ügyesen kapaszkodtunk fel a csúszós hegyoldalon. Tárgyainkkal ilyesmit nem élünk át, hisz elavulnak vagy tönkremennek.























