A doni áttörésre, a második magyar hadsereg katasztrófájára és a helyi hősökre emlékeztek vasárnap délelőtt Gyenesdiáson. A Himnusz első soraival kezdte beszédét Góth Imre önkormányzati képviselő, kiemelve: „Kölcsey még nem látta előre, hogy százhúsz év múlva, a második világháborúban katonáinknak és népünknek milyen nagy szüksége lesz a védő karra.

Nézze meg galériánkat!

A történelmet végig kísérő állandó háborúskodás az örök katona sorsa az otthonmaradók állandó bizonytalansága vezette tollát.” Mint mondta, ő maga – bár húsz esztendeje volt katona – szerencsére nem szerzett közvetlen háború tapasztalatokat. Gyermekként nagyapját hallgatta, aki nem szívesen beszélt a rossz emlékekről. A Pergőtűz című filmet idézve régi háború visszaemlékezést olvasott fel, majd összegezte a doni áttörést, idézve a hadiparancsot: „Az eddig beérkezett harcjelentésekből és egyéb adatokból megállapítom, hogy a 2. magyar hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig a Don-parton keményen állta a harcot, sőt a hadsereg egyes csapattestei és ennél magasabb kötelékei olyan ragyogó fegyvertényekkel tűntek ki, melyek a régi magyar katonai hírnévhez mindenben méltóak, és felveszik a versenyt bármely hadsereg kimagasló fegyvertényeivel.”
A frontra 220.000 főt vezényeltek ki, közülük 1943. január elsején még 194.334-en szerepeltek az élelmezési létszámban. Március elsején már csak 100.818 fővel számoltak. 28.044 sebesült érkezett haza, 28 ezren fogságba estek, sorsuk bizonytalan, 41.792 fő fegyveres szolgálat, tizenötezren munkaszolgálat közben vesztették életüket. Hazánk embervesztesége a második világháborúban elérte az egymillió főt. Nagyobb részük civil volt, fegyvertelen. Magyarországgal együtt valamennyi hadban álló fél elvesztette legszebb nemzedékeinek színe virágát. Tisztelet legyen hát jussa minden hősnek, kik megjárták a poklot” – mondta.
A megemlékezés, melyen részt vett a Gyenesdiási Huszárbandérium és a Gyenesdiási Dalárda, koszorúzással fejeződött be.